Az alábbi kérdésekre nincs jó vagy rossz válasz

1.  Hány éves lennél, ha nem tudnád, hogy hány éves vagy?
2.  Melyik a rosszabb: kudarcot vallani, vagy sosem próbálni?
3. Ha az élet olyan rövid, akkor miért csinálunk sok olyan dolgot, amit nem szeretünk – és miért nem csinálunk sok mindent, amit szeretünk?
4. Amikor már mindent elmondtál és mindent megcsináltál, mondtál volna többet, mint amit csináltál?
5.  Mi az az egy dolog, amit leginkább szeretnél megváltoztatni a világon?
6.  Ha a boldogság lenne a nemzeti valuta, akkor milyen munka tenne gazdaggá?
7.  Azt csinálod amiben hiszel, vagy megelégszel azzal, amit csinálsz?
8.  Ha az ember átlag életkora 40 év lenne, akkor miként élnéd másképp az életed?
9.  Milyen mértékig irányítottad az életed eddig, ahol most tartasz?

10.  Mitől tartasz jobban? A dolgokat jól csinálni, vagy jó dolgokat tenni?

A gyógyító kód - könyvismertető és ajánlás

Alexander Loyd és Ben Johnson könyvének, a Gyógyító kódnak egy előadásán voltam, melyet a magyarországi kiadó és támogatója, Cserkúthy Balázs tartott. Az előadáson rengeteg gyógyulásról esett szó, sok-sok magyar tapasztalással, levéllel, köszönetnyilvánítással. Volt alkalmam ott helyben ki is próbálni a gyógyító kódot, mely nagyon egyszerű (NEM számsor!), és ahogy hazaértem, a könyvből azonnal kikerestem az aktuális részt, el is kezdtem gyakorolni magamon. Persze a könyv többi részét is elolvastam ezután.

Ami megragadott, kineziológusként, és mindenféle más terápia alkalmazójaként, hogy a könyvben és az előadáson azt ígérik, hogy aki a kódokat X ideig használja, és rendszeresen naponta minimum 2-3-szor 6 percig gyakorol, annak nemcsak hogy elmúlik az adott problémája, de soha vissza se tér! Ez az ami kíváncsivá tett, hogy ez téééééééényleg? ha egyszer kipucoljuk a tudatalattiból (mert onnan!), akkor sose vissza se jön? És lelki problémákra is jó, nemcsak fizikaira. A fizikai is megoldódik, sokszor automatikusan, ha a mögöttes lelki probléma oka eltűnik, mindörökké Ámen.

A könyvben aztán sok bizonyítékot sorol fel a szerző, különböző pszichológiai kísérletek, tapasztalatok, tudományos vizsgálatok alapján. Bár már sok helyről olvastam, hallottam az elméről, annak működéséről, a tudatalattiról és az onnan feltörő elmemintázatokról -. de így is sok új, más megvilágítású, érdekes, hasznos dolgot találtam a könyvben.

1. Van valami, aki képes bármit meggyógyítani az életben: Ez pedig a test immunrendszere, és öngyógyító rendszere.

2. Viszont van egy valami, ami kikapcsolja ezt. Ez pedig a STRESSZ.

3. De szerencsére van még egy dolog, ami újra bekapcsolja az első dolgot. Erről szól a könyv. Hogy hogyan.

Kineziológiával a lélekért és az életért - riport

Mai rohanó világunkban számtalan lelki terhelést, sérülést, törést szenvedünk el, illetve számtalan lelki mintázatot, túlélési, élet stratégiát és energiát hozunk a szüleinktől, családunkból illetve közvetlen környezetünkből is. Elszenvedett traumák, félelmek, szorongások sokaságát hordjuk magunkban mélyen eltemetve melyek nem is sejtve de kihatnak életünk történéseire, és minden cselekedetünkre, reakciónkra, világhoz való viszonyulásunkra.

A Cylex riportot készített velem, az alábbi linken is olvasható: Cylex riport

1. Mi Zsoldos Mariann személyes története, hogyan milyen hatások révén került kapcsoltba ezen spirituális, önmegismerő, segítő utakkal, módszerekkel mint a kineziológia, jógapszichoterápia és számtalan keleti filozófiával és lelki irányzattal?

Mind kineziológia: Körülbelül 14 éves koromban kezdődött, amikor a kezembe került egy akkor tiltott könyv, Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerésének útja. Ettől datálom az ilyen irányú érdeklődésem, amikor elkezdtem befele indulni, meditációkon és különböző gyakorlatokon keresztül megismerni önmagam, és önmagamon keresztül a bennem lakozó felsőbb lelket is. Érdekes, hogy abszolút materialista családból származom, tehát ezen életemben innen nem kaptam indíttatást, sőt, családom tagjainak szinte érzékszervük sincs a lelki témák meghallására. Nekem szinte pedig csak erre. Nem volt az életem nehézségek nélküli, sok traumát kellett feldolgoznom nekem is, az önismereti, önfejlesztési folyamatom még mindig tart, és tán soha nem is lesz vége. GNOTHI SEAUTON – ismerd meg önmagad, ez áll a Delphoi jósda falán is – és megismered a sorsodat. Azért ilyen a sorsunk, amiben vagyunk, mert ilyenek vagyunk, így gondolkodunk, így reagálunk, ez a műsor megy a fejünkben.

A családból fakadó erő

Peter Orban írta le ilyen című könyvében a családállítások tapasztalatait, és kész meditációit. De én most nem is erről a könyvről szeretnék írni, hanem a gondolataimról és felismeréseimről, amik ezen téma kapcsán feljöttek. 

  

Először is megdöbbentett az a tény, hogy az energiánk 100 %-át a szüleinktől kapjuk. Ezzel gazdálkodunk. 50-50 % arányban. Ha mi nem élünk ezzel, és csak alacsony energiaszinten működünk, az azt jelenti, hogy ellenállunk ennek az ősöktől származó energiának. Az összes "mert az anyám" "meg az apám" ilyen meg olyan, ezt meg azt nem tette, vagy tette velem, és csak ne olyan legyek, mint az anyám vagy az apám történet - a mi kerettörténetünk, amit gyártunk, hogy ne engedjük be ezt az energiát. 

A lényeg az elfogadáson van. Ez az adás és az elfogadás törvénye.

Óz a nagy Varázsló

Bizonyára mindenki ismeri Óz a nagy varázsló történetét, egyik kedvenc mesekönyvem volt, és a gyerekeimnek is elolvastam, esténként, az ágyba bújva, fürdés után. 

Ők is nagyon szerették, biztos nem véletlenül, a gyerekek érzékenyebbek a mesék archetipikus mondanivalójára. 

Ott van Óz, akiről azt hiszik, hogy nagy varázsló, de ő tulajdonképpen csak egy cirkuszi szélhámos, van némi hasbeszélő képessége, de igazából retteg az igazi varázslóktól, a boszorkányok erejétől, és elzárva él zöld szemüveges Smaragdvárosában. Amikor Dorothy, a Madárijesztő, Bádogember és a Gyáva Oroszlán megérkeznek, és mindenki varázslást várna tőle, gyógyírt a bajára, ott reszket a paraván mögött, nehogy lelepleződjön, hogy ő csak egy kisstílű szélhámos. Mindenkinek próbál hókuszpókuszt bemutatni az elvárásaik szerint, és teljesíteni vágyaikat. 

Aztán lelepleződik, de a lényeg az, hogy tulajdonképpen mindenkiben benne volt a vágyott tulajdonság, amiért elébe járult: a Madárijesztő adta a legjobb ötleteket, nem kellettek neki zsilettpengék a fejébe; a Bádogembernek volt a legnagyobb szíve, hisz még egy hangya miatt is sírva fakadt, mert rálépett, és berozsdásodott - nem kellett neki selyemszív a mellkasába; és az Oroszlán is bátran szembeszállt a fenevadakkal az úton, nem kellett neki bátorságital. Még Dorothy lábán is ott volt a hazaröpítő varázscipő, nem kellett neki Óz varázslata a hazajutáshoz. 

Szóval miért is jutott nekem ez most eszembe?

Változás! Újratervezés! Módszerváltás!

Nagy erőkkel történik a változás, az elengedés, az újrafogalmazás, módszerváltás. 

Változás: Minden változik. Ezt el kell fogadni. Viszont valamiért félünk és elutasítjuk a változást. A változás elutasítása abból a félelemből ered, hogy ha elengedem az irányítást, a változás irányítását, az kicsúszik a kezemből, és nem teszek meg mindent a helyzet megoldása érdekében. Mindent kontrollálni akarok. 

A félelem ellenállást szül, és ennek köszönhetően feszültség lesz bennem, ami megakadályozza, hogy előrelépjek. Beindul egy mókuskerék, amiből csak akkor tudok kilépni, ha feladom az irányításhoz való ragaszkodásomat. 

Az irányítás feladása azt jelenti, hogy történjen bármi, az úgy jó, ahogy van. A negatív dolgokat természetesen könnyen elengedjük, de a pozitív élményekhez ragaszkodunk. Mi marad akkor nekem? Mi leszek én ezek nélkül az élmények, dolgok, emberek nélkül? 
Neeeem! Nem ezek az élmények vagy TE! Ne azonosítsd magadat élményekkel, tárgyakkal, személyekhez kötődő érzelmekkel! Köszönd meg, hogy átélted, hogy voltak, és menj tovább. JÖN a következő.  

Az elengedés az jelenti, hogy együtt haladok az áramlással, elengedem az evezőt, rábízom magam a sodrásra.

Nem felülről találom ki magam, az agyammal, aztán rámerőltetem amit kiagyaltam, hogy most ilyen leszek, ez a változásom. Hagyjam, hogy a lelkem mutassa meg az utam, azáltal hogy végre csöndben befelele/felfele figyelek. 

Rábízom magam, most már megtettem a magamét, átadom az irányítást a Feljebbvalónak, Istennek, Felsőbb énemnek, Belső Önvalómnak. 

Lehet segítséget is kérni, imában, fohászban. 

Lélekmelegítő - idézetek a szeretetről

Lélekmelegítő

        

        Odaadni másoknak csak azt tudjuk, amivel mi magunk is rendelkezünk. Ha van bennünk szeretet, akkor oda is adhatjuk. Ha nincs, akkor nincs mit adnunk.

-------♥------

         Odaadhatom neked az én szeretetem, de ettől az én szeretetem nem lesz kevesebb. Sőt.

-------♥-------

        Sokat vagyunk együtt, mégis mindenki szenved a magánytól. 

                                                        (Albert Schweitzer)

-------♥-------

         Minden rajtam szűrődik át, vagyis minél jobb vagyok, annál többet adhatok, Minél több a tudásom, annál többet kell átadnom. Minél jobban megértem a dolgokat, annál inkább képes leszek arra, hogy másokat tanítsak, és önmagamat a legszebb, legcsodálatosabb, legérzékenyebb emberi lénnyé varázsoljam.

-------♥-------

        

A szerető ember tudatában van szükségleteinek. Gondoskodó emberekre van szüksége, akik törődnek vele. Legalább egyvalakire, aki igazán látja és hallja őt. Néha egyetlen szó életet menthet.

-------♥-------

Mindig észben kell tartanod: az ösvény csupán egy ösvény, ha úgy érzed nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem szabad arra menned.

Ha szíved parancsára a választott utat járod, vagy otthagyod ezt az ösvényt, - a döntésednek félelemtől és ambíciótól mentesnek kell lennie.

-------♥-------