Óz a nagy Varázsló

Bizonyára mindenki ismeri Óz a nagy varázsló történetét, egyik kedvenc mesekönyvem volt, és a gyerekeimnek is elolvastam, esténként, az ágyba bújva, fürdés után. 

Ők is nagyon szerették, biztos nem véletlenül, a gyerekek érzékenyebbek a mesék archetipikus mondanivalójára. 

Ott van Óz, akiről azt hiszik, hogy nagy varázsló, de ő tulajdonképpen csak egy cirkuszi szélhámos, van némi hasbeszélő képessége, de igazából retteg az igazi varázslóktól, a boszorkányok erejétől, és elzárva él zöld szemüveges Smaragdvárosában. Amikor Dorothy, a Madárijesztő, Bádogember és a Gyáva Oroszlán megérkeznek, és mindenki varázslást várna tőle, gyógyírt a bajára, ott reszket a paraván mögött, nehogy lelepleződjön, hogy ő csak egy kisstílű szélhámos. Mindenkinek próbál hókuszpókuszt bemutatni az elvárásaik szerint, és teljesíteni vágyaikat. 

Aztán lelepleződik, de a lényeg az, hogy tulajdonképpen mindenkiben benne volt a vágyott tulajdonság, amiért elébe járult: a Madárijesztő adta a legjobb ötleteket, nem kellettek neki zsilettpengék a fejébe; a Bádogembernek volt a legnagyobb szíve, hisz még egy hangya miatt is sírva fakadt, mert rálépett, és berozsdásodott - nem kellett neki selyemszív a mellkasába; és az Oroszlán is bátran szembeszállt a fenevadakkal az úton, nem kellett neki bátorságital. Még Dorothy lábán is ott volt a hazaröpítő varázscipő, nem kellett neki Óz varázslata a hazajutáshoz. 

Szóval miért is jutott nekem ez most eszembe?

Egyrészt Óz, a nagy Egó, aki reszket a leleplezéstől. Mindenki azt várja tőle, hogy varázsoljon, és ő próbál megfelelni az elvárásoknak, de persze nem tud, fél a profiktól. 

Másrészt nem kívülről kell várni a varázslatot, hogy majd valaki belénk teszi a képességet, hogy varázsolni tudjunk, vagyis megtalálni a megoldást a problémáinkra, mert minden megvan bennünk. Csodálatosak vagyunk, varázslatosak belül, csak hallgatni kell a belső hangunkra, befele indulni, a SÁRGA ÚTON, és útközben, maga az ÚT lesz a csoda, a tanulás folyamata, miközben lassan megérik, megértjük azt, amiért itt vagyunk, amit meg kell tanulnunk. Nekünk, Egyedül. Befele figyelve, hallgatva a Felsőbb énünkre, vagy a Belső hangunkra - kinek hite szerint.
Gyere, keressük meg, a benned rejlő erőket!