A családból fakadó erő

Peter Orban írta le ilyen című könyvében a családállítások tapasztalatait, és kész meditációit. De én most nem is erről a könyvről szeretnék írni, hanem a gondolataimról és felismeréseimről, amik ezen téma kapcsán feljöttek. 

  

Először is megdöbbentett az a tény, hogy az energiánk 100 %-át a szüleinktől kapjuk. Ezzel gazdálkodunk. 50-50 % arányban. Ha mi nem élünk ezzel, és csak alacsony energiaszinten működünk, az azt jelenti, hogy ellenállunk ennek az ősöktől származó energiának. Az összes "mert az anyám" "meg az apám" ilyen meg olyan, ezt meg azt nem tette, vagy tette velem, és csak ne olyan legyek, mint az anyám vagy az apám történet - a mi kerettörténetünk, amit gyártunk, hogy ne engedjük be ezt az energiát. 

A lényeg az elfogadáson van. Ez az adás és az elfogadás törvénye.
A szülők adnak, a gyerekek elfogadnak. Fordítva nem működik, vagyis akkor már nincs egyensúly a rendszerben ha a gyerek átveszi valamelyik szülője helyét, és ő akar adni, ő akar a szülő helyében "tetszelegni".  A gyerek egész életében gyerek, és a szülő egész életében szülő marad ebben a vonatkozásban, akár él a szülő, akár meghalt, akár inkubátorba tette a gyerekét, akár maga nevelte, jól vagy rosszul, ez a rendszer szerint teljesen mindegy. A gyerek elfogadja, megköszöni, és továbbadja az erőt - az ő gyerekeinek. Ha harcolok a szüleimtől származó erő ellen, magam ellen harcolok. 

A megoldás, hogy nullára csökkentem az ellenállásom a szüleimmel szemben. Persze ez nagyon nehéz, mert az életem erre épült, ez a fő foglalkozásom, hogy például ne olyan legyek, mint az anyám. Árnyékbokszolás. 

Ha visszaállítom a szüleimet a nekik méltó díszhelyre, akkor nyerhetem vissza az energiám és a családból fakadó erőm.

A pszichoterápiák, és a kineziológia is, sokszor az árnyék, a keret igazolását szolgálja. Igen, szörnyűek voltak a szüleid, te szegény, igazad van, feloldjuk. De ez csak egy keret, amit felépítettem és dédelgettem magamban igazolásként, az igazi probléma körül. Az igazi probléma, hogy személyeket kizártunk a rendszerből, és azok ott kísértenek minket. És mi harcolunk a kísértetekkel szemben. 

Az egész rendszer ennél sokkal bonyolultabb, mert sokkal több tényezős, mert a szüleimnek is voltak szülei, rokonai, kitagadottjai, elhalt gyerekek, elhalt ikrek, tettesek és áldozatok, titkos szeretők és ellenségek. 

Én csak az apáról és az anyáról írtam, hogy végre visszaadjuk ennek a két embernek, akik azt vállalták, hogy a szüleink lesznek, vagy akiket mi választottunk szüleinknek, mert pontosan ezekre a traumákra volt szükségünk a fejlődésünk szempontjából - szóval hogy visszaadjuk méltó helyüket. Elismerjük őket, hogy akkor, amikor annó cselekedtek, a képességeik és lehetőségeik szerint a lehető legjobbat tették. Ennyi telt tőlük. Ezért azonban hálával tartozunk. Mert nekünk adták a lehető legfantasztikusabb dolgot: az ÉLETET. Mert az élet mindent felülír.