A gyógyító kód - könyvismertető és ajánlás

Alexander Loyd és Ben Johnson könyvének, a Gyógyító kódnak egy előadásán voltam, melyet a magyarországi kiadó és támogatója, Cserkúthy Balázs tartott. Az előadáson rengeteg gyógyulásról esett szó, sok-sok magyar tapasztalással, levéllel, köszönetnyilvánítással. Volt alkalmam ott helyben ki is próbálni a gyógyító kódot, mely nagyon egyszerű (NEM számsor!), és ahogy hazaértem, a könyvből azonnal kikerestem az aktuális részt, el is kezdtem gyakorolni magamon. Persze a könyv többi részét is elolvastam ezután.

Ami megragadott, kineziológusként, és mindenféle más terápia alkalmazójaként, hogy a könyvben és az előadáson azt ígérik, hogy aki a kódokat X ideig használja, és rendszeresen naponta minimum 2-3-szor 6 percig gyakorol, annak nemcsak hogy elmúlik az adott problémája, de soha vissza se tér! Ez az ami kíváncsivá tett, hogy ez téééééééényleg? ha egyszer kipucoljuk a tudatalattiból (mert onnan!), akkor sose vissza se jön? És lelki problémákra is jó, nemcsak fizikaira. A fizikai is megoldódik, sokszor automatikusan, ha a mögöttes lelki probléma oka eltűnik, mindörökké Ámen.

A könyvben aztán sok bizonyítékot sorol fel a szerző, különböző pszichológiai kísérletek, tapasztalatok, tudományos vizsgálatok alapján. Bár már sok helyről olvastam, hallottam az elméről, annak működéséről, a tudatalattiról és az onnan feltörő elmemintázatokról -. de így is sok új, más megvilágítású, érdekes, hasznos dolgot találtam a könyvben.

1. Van valami, aki képes bármit meggyógyítani az életben: Ez pedig a test immunrendszere, és öngyógyító rendszere.

2. Viszont van egy valami, ami kikapcsolja ezt. Ez pedig a STRESSZ.

3. De szerencsére van még egy dolog, ami újra bekapcsolja az első dolgot. Erről szól a könyv. Hogy hogyan.

A tudatalatti elménk úgy működik, mintha saját magunkat nyírnánk ki.

Mert jön a stressz, mindenhonnan, onnan is ahonnan nem is gondolnánk, mire a mi "Üss vagy fuss" rendszerünk azonnal reagál, riadót fúj, és meg akar minket menteni. Ha sokszor ismétlődő stressznek vagyunk kitéve, akkor állandó tettre kész feszültségben élünk, amit a vegetatív idegrendszer produkál.

                                                                                                                                                                    És mi okozza a stresszt? Persze mindenféle környezeti hatás. De itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy belül mi van, ami érzékeny ezekre a hatásokra? Ez pedig bebizonyosodik, hogy az energiahiány. Mert olyan energiahiányosak vagyunk, hogy már nem tudunk megküzdeni a rengeteg stresszel, nincs ereje az immunrendszerünknek, hogy megvédjen minket. Az energia, aminek hiányában vagyunk - az Erő. Az Erő velünk van! Vagy nincs. ( a mitokondriumokról is szó van a könyvben, megvallom számomra ez a szó nem sokat jelent, csak amit a Star Warsból is ismerhetünk. Ezekből van Anakin Skywalkernek több, ami miatt gyanús, hogy az ERŐ vele van.) Szóval, ha minden energia, és az energia hullámtermészetű (quantumfizika!), akkor ki kell oltanunk ezeket a destruktív energiafrekvenciákat, hogy megszabadulhassunk tőlük. Mint a zajkioldóban - ellentétes frekvenciákkal. 

A gyógyító kódok erre valók.

Bármi érjen minket ebben az életben, minden amit átélünk, látunk - akárcsak a szemünk csücskéből, vagy hallunk - akárcsak fél füllel, vagy akárcsak gondolunk! minden elraktározódik bennünk a tudatalattiban - amit anyagi szinten sejtmemóriának nevezhetünk. (Szervátültetéseknél aki szervet kap, új tulajdonságokkal, hajlamokkal találja szemben magát,)

Ha destruktív a sejtmemóriánk, nehezen boldogulunk, még jó körülmények között is, és fordítva. "A sejtmemóriák, olyanok, mint kis 'mit kell csinálnom' jegyzetek, amik megmondják a sejteknek, mit tegyenek bizonyos helyzetekben".

Akkor tehát csak pozitív dolgokra kell gondolnunk, és máris átírhatjuk az életünket? Sok pozitív gondolkodós iskola létezik, de valahogy nem mindenkinél működik ez ilyen egyszerűen.

A helyzet a könyv szerint az, hogy a tudatalattinkban olyan mechanizmusok működnek, melyek védelmezik az emlékeket, így ezeknek nem áll érdekükben a gyógyulás. 

Miért nem működnek az úgynevezett "terápiák"? A múltfeltáró módszerek? A könyv szerint azért, mert azáltal, hogy újra élem a múlt traumáit, csak felelevenítem őket, dagonyázok a múltban, ami olyan, mint amikor a sebet vakargatom. Mindig feltépem a varrt, amitől újra vérezni kezd.

Ahhoz, hogy meg tudjon gyógyulni a probléma, a FORRÁSIG kell eljutni. Ami a sejtmemória szintjén létezik. De hogyan tudunk oda eljutni? A Gyógyító kód egy olyan fizikai működést hoz létre a testben, mely ha bekapcsolódik, egészségessé változtatja a destruktív sejtmemória energiamintázatát és kikapcsolja a test stresszválaszát. Nem megbirkózunk a problémával, hanem kitöröljük a hozzá fűződő stresszt. (Én még azt tenném hozzá, hogy amikor végzem a gyógyító kódot magamon, még az ACCESS BARS törlőmondattal is rásegítek a törlésre! :-)

Óriási energiákat emészt fel, ha a sok emléket el kell fojtanunk nap mint nap. Ráadásul ezek minden kis triggerre bekapcsolódnak. Mert amikor a trauma ért minket valamikor akár fogantatásunktól fogva leginkább kisgyerek korunkban, akkor mindent elraktároztunk a tudatalattinkban, ami ahhoz kapcsolódott: színeket, hangokat, arcokat, környezeti tárgyakat, szagokat, KÉPEK formájában....  Később amikor felnőtt korunkban éljük normál életünket, és valami megcsap bennünket ezekből, azonnal bekapcsol a védelmi rendszerünk, stresszhelyzet van, üss vagy fuss, meg kell akadályozni mindenáron, hogy az a tragédia még egyszer megismétlődjön.

Ilyenkor úgy reagálunk, mint abban a korban, amikor történt. Ha háromévesként akkor háromévesként, hisztériás rohammal, elbújással, sírással, gyerekességgel.

Például én 8 éves voltam, amikor hazafele az iskolából, fogócskázás közben, elütött az autó, és nagyon nagy traumát éltem át. Felébredtem a kórházban, nem tudtam hol vagyok, miért vagyok lekötözve az ágyhoz, mit keresek itt, de hiába sírtam, ordítottam, a kutya nem szólt hozzám, nem vigasztaltak meg, nem segítettek, nem volt ott az anyukám.

Most felnőtt fejjel kétszer is előfordult velem, hogy edzésen, bemelegítő fogócska közben balesetet szenvedtem. Először kisebbet, másodszor hosszabb időre le lettem állítva. A tudatalattim bekapcsolt, VIGYÁZAT, FOGÓCSKA!, annak nagyon nagy baj lesz a következménye, nem szabad fogócskázni, le kell állítani mindenáron. Ezért a tudatalattim olyan helyzetbe sodort, ami nem túl kellemes. Olyan, mintha ellenem dolgozott volna. Ezért írtam, hogy a tudatalattink olyan, mint aki képes lenne kinyírni minket. Neki az a feladata, hogy ne engedjen meg bizonyos dolgokat, amiket veszélyesnek ítél, valamilyen téves elképzelés, minta alapján, és bármi áron.

Azt hogy egy adott traumából, a tudatalatti mit vesz le, mit hogyan értelmez, jól, rosszul, félre, szó szerint, képletesen - azt csak ő tudja. És mi, amikor sok szívás után, rájövünk.

Vagy egy másik kliensem, akinek minden adottsága, minden tudása, képessége, diplomái, oklevelei megvannak ahhoz, hogy fantasztikusan sikeres, jó szakember legyen a területén. De - amikor bele kellene kezdeni valamibe, vagy azt megvalósítani, végigvinni, a tudását használva közvetíteni - akkor bepánikol, úgy érzi alkalmatlan, tehetetlen, nem tud elindulni, nem tudja kitalálni magát egyedül - tehát belekezd egy gyerekes toporgásba, valamilyen "jaj segítsetek, kicsi vagyok, jaj nem tudom" állapotba, és sorra bukja el a lehetőségeit. Szinte szabotálja önmagát.

Egy szomatodráma állításon, ahol a tehetetlenségén dolgoztunk, kiderült, hogy születése nagyon hosszadalmas volt, "három napig született", nem akart világra jönni, a végén úgy nyomták ki húzták ki fogóval. A világ számára ijesztő, félelmetes volt, és ezt az érzést az anyukájától vette át. Tudat alatt az anyukája félt, hogy majd hogy fog boldogulni ezzel a gyerekkel a félelmetes világban. Ő átvette tőle a félelmet, és segített az anyukájának nem megélni azt. Ezért nem nőtt fel, nem indult el a saját életébe, nem vitte végig a vállalkozásait, mert akkor "el kell engedni az anyukáját", és akkor az anyukája szétesik, baja lesz a félelmetes világban. Úgy éltek, hogy bár fizikailag korán külön költöztek, lelkileg, tudat alatt ott volt a kötelék, egymásba kapaszkodtak.

A tudatunkkal megválaszthatjuk, hogy jó, örömteli, egészséges dolgokra és emlékekre gondolunk, de a tudatalattinkkal nem tudjuk eldönteni, mire gondoljunk, mert neki saját működési elve van. Ő asszociációkkal dolgozik. Ezért tűnik úgy, mintha saját magam legádázabb ellensége lennék, mert a tudattalan emlékeink állandóan ott vannak és újraaktiválódnak. Ilyenkor az eredeti érzelmeket éljük át, az eredeti korban, ahogy 5 hónaposként, vagy 5 évesként láttuk és érzékeltük a világot.
A legártatlanabb dologból is óriási katasztrófaállapotot élhet meg egy kicsi gyerek.

Amikor aktiválódnak ezek a régi érzelmek, bekapcsol az úgynevezett "vírusirtó programunk", ami arra szolgál, hogy megvédjen minket a régi érzelmi trauma újraélésétől.

Mindez nagyon szép, csak az a baj, hogy általában erről mi mit sem tudunk. Ha elesek, nem fogom a 8 éves kori balesetemet okolni, és ha nem merek belevágni az életbe, nem fogok a születésemre asszociálni - a tudatos elmémmel. A tudattalannal viszont igen. A tudatos szinten a körülményeket, a figyelmetlenségem vagy másokat fogok okolni a történtekért. Mindenki ezt csinálja.

A legtöbb problémát az életünkben tudattalan szándék okozza.

Amikor a tudattalan és a tudatos szándék konfliktusba kerül, mindig a tudattalan győz. Hiába akarjuk az akarat erejével megváltoztatni a problémáinkat, a tudattalan, ösztönelme több mint milliószor erősebb és hatalmasabb, mint az akaraterőnk.

Amikor valamilyen problémával szembesülünk, kérdezzük meg magunktól: "Mi az a stressz, ami ezt okozza?" "Mi a problémája a tudatalattimnak, ami a forrása ennek, és hogyan gyógyítsam meg?"

A Gyógyító kód úgy hat, hogy meggyógyítja a téves meggyőződést tartalmazó destruktív energiamintázatot, a sejtmemóriát ami miatt félek, amikor nem kellene, és ami aktiválja a testem téves stresszreakcióját, amikor nem kéne.

"Mindig azt tesszük, amit hiszünk, és mindent, amit teszünk, azért tesszük, mert valamit hiszünk." Ha éppen olyasmit teszünk, amit nem szeretnénk tenni, azért van, mert téves a meggyőződésünk. Hogy megváltoztassuk a nem kívánt viselkedést, meg kell változtatnunk a meggyőződéseinket.

A placebo hatásokkal és a megerősítő mondatokkal az a baj,hogy nem tartósak. Jól indulnak, de elromlanak. Miért nem tartósak a placeboeredmények: Mert amit az emberek elhisznek, az NEM IGAZ. A tudatalattink tudja a csalást. A hazugság mindig összezavar. (Ez alapján működik a kineziológia. A hamis, nem igaz válasz esetén lekapcsol az izom, a tudatalatti mérőműszere.)

A zavarodottság blokkolja az igazságot.

Először is a tudatalatti destruktív emlékeket kell hogy meggyógyítsuk, azért mert azok miatt olyat hiszek, ami nem igaz. Mert a tudatalatti mindig a saját szintjén reagál, létezőből nem létezőt, nem létezőből létezőt gyárt, ahogy épp félreérti a helyzeteket.

Ennek eredményeképpen rossz utat választok, de ezt jónak, igaznak hiszem.

A tudatalatti viszont tudja, hogy nem igaz - tehát konfliktus lesz a tudatos és a tudattalan elme közt - és ilyenkor mindig a tudattalan győz. Ettől stresszbe kerülünk.

De honnan tudhatom, hogy adott dolgot melyik elmém mond? A BÉKÉBŐL. Ha rágondolok és békét, nyugalmat érzek, akkor az igaz számomra. Vagy könnyedséget - az access barsban. Ha aggodalmat, szomorúságot, zavart, gondolatrohamokat, szorongást, gombócot ... akkor valami téves sejtmemóriám, hitrendszerem van, ami akadályoz az igazságban.

A béke azt jelenti, hogy akár jól mennek a dolgok, akár rosszul, akkor is békés maradok, nem függök a körülményektől. Ha nem vagyok érintve. Ha nem reagálok.

Tehát ha tudjuk milyen eredményeket szeretnénk elérni, van elég erőnk, képességünk hozzá, hogy ezeket elérjük, hiszünk benne, és igaz is az amiben hiszünk - még mindig van valami ami hiányzik.

A DOLGOK FOGALMI MEGÉRTÉSE MÉG NEM JELENTI AZOK MEGVALÓSULÁSÁT.

És dolgok megértése, még nem jelenti azt, hogy azok igazak is. Mert lehet, hogy a tudatalatti elme magyarázott nekünk be valamilyen általa igaznak vélt dolgot. (Pl. értéktelen vagyok, nem vagyok alkalmas, valami baj van velem, stb.) TEHÁT AZ IGAZSÁGOT kell megismerni a dolgok mögött. Erre alkalmas a gyógyító kód. Ha a karrierrel, pénzzel, sikerrel kapcsolatban problémák vannak az életedben, akkor biztos, hogy ami akadályoz a sikerben, az az igazság egy félreértése. Emiatt nem tesszük azokat a dolgokat, amik által eredményesek lennénk, viszont azokat a dolgokat tesszük, amik nagy eséllyel szabotálják az eredményeinket. Tehát folyamatosan hiszünk egy hazugságot, egy illúziót, ami megfoszt az erőtől, amire szükségünk lenne a sikerhez. Az egészségügyi problémák esetében is az a baj, amit valóban hiszünk: valami hitrendszer, destruktív kép, generációs minta, hogy ebben a betegségben meg lehet halni, mert ez hajlam a családban, és ez ilyen tünetekkel jár, és így tovább.

Tehát akkor gyógyulhatunk meg végleg, ha eljutunk a forrásig, ahol ez a téves kép keletkezett.

Megváltoztatjuk ennek a képnek az energiamintázatát. Kioltjuk azt (mint a zajkioldóval az ellentétes frekvenciákkal).

A lépések a következők:

1. A probléma megfogalmazása és intenzitásának 0-10 közötti értékelése . Például: "izgulok, ha több ember előtt kell megszólalnom"

2. Keresd meg, azonosítsd azokat az érzéseket, érzelmeket, hiedelmeket, amik ehhez a problémához kapcsolódnak.

 Most keresd meg azt a legkorábbi emléket, amikor így éreztél, ezt érezted. A példát követve, lehet, hogy a kapcsolódó érzések/hiedelmek a következők: gombóc a torokban, mindenki engem figyel, mi van ha butaságot mondok, nehezen kapok levegőt, félek a visszautasítástól, stb. Emlékként beugorhat egy általános iskolai felelés amikor valamit összekevertem és az egész osztály rajtam nevetett. Válaszd ki a legintenzívebb érzést és azt is értékeld 0-10 között.

3. Most következik a kérés:

"Kérem, hogy minden ismert és nem ismert negatív kép, téves hiedelem, destruktív sejtmemória, és minden fizikai probléma, mely ...(ezzel a problémával kapcsolatos), kerüljön napfényre, szabaduljon fel és gyógyuljon meg azáltal, hogy lényem megtelik isteni szeretettel, fénnyel és élettel. Azt is kérem, hogy a gyógyulás hatékonysága legalább 100-szorosára nőjön."

4. Ezután következik a 4 pozíció tartása egymás után sorban, az egészet, háromszor megismételve.

Mindegyik pozíciót kb. 30 másodpercig kell tartani, tehát az összesen 12 kód mindössze 6 perc. Az ujjakat nem muszáj teljesen összezárni, a cél az, hogy az ujjak hegyéből áradó energiát összefogva, koncentráltan küldjük az adott helyre. Az ujjak ne érjenek a bőrhöz, tarts kb. 2-5 cm távolságot (így hatékonyabb). Miközben ezt csinálod, nem kell a problémára gondolni, csak pozitív érzéseket kell magadban generálni, vagyis igazságközpontú állításokat. Gondolhatsz arra, hogy a probléma már megoldódott, és hálát érzel érte, vagy egy szeretetteljes képre vagy emlékre koncentrálsz, esetleg mondhatsz közben
ho'oponoponót is.

A központok a következők, e négy testrésze előtt tartjuk a kezünket , az ujjainkat a központok felé irányítva, mintha energiát sugároznánk azokon keresztül.

Orrnyereg - agyalapi mirigyre, endokrin rendszerre, tobozmirigyre hat.

Ádámcsutka - gerincvelőre, központi idegrendszerre, pajzsmirigyre hat.

Állkapocs: érzelmi agy, amygdala, hippocampus, gerincvelő, központi idegrendszer.

Halánték: bal-jobb agyfélteke, hipotalamusz.

Ajánlom mindenféle testi-, lelki problémára. A klienseimnek házi feladatul szoktam feladni.

Napi rendszerességgel kell végezni, mindig egy adott problémán dolgozva, naponta 2-3-szor minimum hat percig. Felér egy meditációval, nagyon jól érzékelhető az energia, és szépen tisztulnak, feljönnek dolgok, amik az adott üggyel kapcsolatosak.
A VNTV-n megtekinthető egy riport a magyarországi forgalmazójával ITT

Ajánlom a könyvet is elolvasni, hogy mindennek a rengeteg sok bizonyítékát, klinikai kísérleteket, tudományos magyarázatait, és a sok-sok gyógyulásról való leírást, példákat is elolvashassák.