Egy majom kísérlet volt az elmélet kiinduló-pontja, amelyet Giacomo
Rizzolatti, a Pármai Egyetem Élettani Intézetének vezetője végzett. Rizzolattinak
sikerült egy cselekvés-vezérlő idegsejtet beazonosítani, és konkrét cselekvéshez
társítani.A majomnak volt egy idegsejtje, amely csakis akkor „tüzelt", amikor az állat egy tálcán heverő mogyoróért nyúlt. Felfedezték, hogy az idegsejt akkor is reagál, ha más nyúl a mogyoróért, sőt már a mogyorós zacskó csörgését meghallva is beindul.
Ebben az az érdekes, hogy a majom más cselekvésére rezonált, a látvány, a hang, - sőt emberi kísérleteknél már a cselekvésre való gondolás, annak elképzelése – is beindította a neuronok működését. „Mintha megtörtént volna a dolog."
A tükörneuronok ott lépnek a képbe, amikor a majom a másik cselekvését figyeli meg, átéli azt, és képes ugyanolyan reakciókat produkálni, mintha maga végezné.
Mint ez az édes kis majmocska az alábbi képen, képes utánozni a nyelvnyújtogatást.
Ami még további feltételezésekre ad okot, az az, hogy amikor a majomnak azt mutatják, hogy egy kéz közeledik a mogyoróhoz, de a folyamat vége már le van takarva, a majom gondolatban ki tudja egészíteni a folyamatot, és ugyanúgy reagál, mintha maga végezné, befejezné azt. Tehát a cselekvés részletének látványát, kiegészíti a fejében egésszé.
A mindennapi életben nagyon nagy szükségünk van tükörneuronokra, vegyük csak az utcán való közlekedést. Megyünk az utcán, és automatikusan kikerülünk embereket, mert látjuk, hogy milyen irányban közlekednek, mik a szándékaik, felmérjük, kiegészítjük az útvonalukat, intuitíven „megjósoljuk" a bekövetkezendő eseményeket.
Ezeket a viselkedésmintákat életünk során sajátítjuk el, kora gyerekkorunk óta és elraktározzuk őket memóriabankunkban.
Ha új, még ismeretlen eseménnyel találkozunk, különösképpen ha az
erőteljes érzelmeket vált ki belőlünk – legyen az félelmetes, brutális, vagy
felemelő – , akkor az még erőteljesebben vésődik be az adatbankunkba, és
rendelkezésünkre áll, akár mint lehetséges reakcióminta, cselekvésminta is. Nem
feltétlenül használjuk fel ezeket a mintákat az életünkben, bár valószínűnek
tűnik, hogy az egyszer megfigyelt, és mély nyomot hagyó cselekvéssorozatokat az
ember egyszer maga is véghez fogja vinni.A tükrözés és az erőszak
Azokban az emberekben, akiken súlyos erőszakot követtek el, ismétlődően, vagy tanúi voltak erőszaknak, mély nyomot hagy az esemény, és a tükörneuronok révén, az erőszak lehetősége, mint viselkedési minta rögzül. Nem fognak feltétlenül ők is erőszakot elkövetni másokon, de valamikor valamilyen körülmények között feltörhet a mélyen eltemetett minta. „Az erőszak erőszakot szül" - Tolsztoj, Mahatma Gandhi, M. L. King által hirdetett elve - ami már a Bibliában is elhangzott: „Aki karddal öl, kard által vész el" - beigazolódni látszik. Amit látunk, ahogy mások cselekszenek, az beíródik az idegsejtjeinkbe, és egy viselkedésminta programot hoz létre. Az élmény, a lehetséges reakcióminta hozzáadódik a saját viselkedésminta gyűjteményünkhöz. Az egész pedig a kollektív tudattalanban gyűlik össze, kollektív szinten lehetőséget szolgáltatva a minta megélésére. Különösen akkor történik ez, ha más érzékszervek, színek, hangok, érzelmek kíséretében történik mindez. Az agy akkor tárolja legoptimálisabban a tudást, amikor élet közeli, gyakorlatias cselekvési élmények formájában kínálják fel neki.
Belegondolni is szörnyű, hogy gyermekeink mennyi erőszakot látnak a tévében, a számítógépes játékokban, a különböző filmekben. A modern számítógépes játékok már azt is produkálják, hogy te vegyél részt a harcban, a te kezedben legyen a fegyver, te ölj meg és kínozz meg másokat. A gyermekek között egyre erősödő erőszak egyenesen arányos a média ipar által szolgáltatott egyre erőszakosabb, perverzebb, egyre több érzékszervet bevonó, soha ki nem elégíthető vágyat szító, élményhajhász termékeivel.
Ajánlott oldal:
http://www.szabadonebredok.hu/a-morfogenetikus-mezo/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése