Hajlandóság

Az életet nyíltsággal és egy hogyan-tehetjük-jobbá hozzáállással közelítsd  meg. 

Ügyesen használd az akaratod, hogy inkább növeld, és ne csökkentsd a kreatív haladásod.

A hajlandóság egy belső éberség, amely felnagyítja a kapcsolatot személyes emberi természetünk és isteni lényünk között. Ez a határozottság, kitartás, fogékonyság, könnyedség és megfelelő reakció gyakorlása – nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Azt jelenti, hogy megsértheted a status quódat, a régi törvényeidet mind magadban, mind másokban, kivívva a másfajta gondolkodásmódot a mostani helyett. Emlékezz, hogy nem csak a külső világi énünk van állandó alakulásban, hanem a belső spirituális énünk is, ahogy rájövünk, mit jelent egy felsőbb világhoz való tartozás.

A kibontakozó jelen pillanatok üdvözlésének új útjai eredményeképpen elengedhetjük a gőgtől az értéktelenség érzéséig, a passzivitástól az agresszióig terjedő érzések  széles skáláját, melyek mind a szégyenben gyökereznek. Vannak dolgok, amelyek az élet természetes folyamatában akarnak történni. Amúgy pedig ami lényeges, az nem erőltethető bele a létünkbe, vagy ki onnan.
A hajlandóság bátorít a távlatok látására és megnyit a belső vezetőnkkel való összekapcsolódásra, megengedve a tisztább látást és tudást a cselekvés megfelelő pillanatában. A hajlandóság megkönnyebbülést és áldást hoz az életünkbe, a kapcsolatainkba és az időnkbe. 
A hajlandóság egy lépés a megvalósítás felé. Még nem szárnyaló örömteli tettrekészség, de már elhagyta a ragaszkodást a változatlanba. 

Kineziológusi tevékenységem során gyakran találkozom azzal az esettel, hogy a hozzám érkezők valamiféle csodavárásban vannak. Már mindent kipróbáltak, semmi sem használt, és most azt remélik, hogy majd én megnyomkodom a kezüket, csiribú-csiribá, máris a vágyott állapotba kerülnek.
Csak épp a hajlandóság hiányzik, és hiányzott minden előző kezelés során is, a változtatni akarás, az együttműködési képesség, a tenni akarás, sorolhatnám. Hiába derül fény az oldás során bármire, csak bekerül az "ez sem használt" módszerek sorába, mert igazából valami hiányzik: a hajlandóság.
Mi a hajlandóság?
- Hogy hajlandó vagyok szembenézni magammal, és azzal, hogy a választott "rossz"-hoz miért ragaszkodom tudat alatt, milyen előnyöm származik belőle, amiért nem vagyok hajlandó megtenni a változáshoz vezető lépéseket.
Tehát:
- Hajlandó vagyok megtenni a lépéseket, amik a változáshoz vezetnek?
- Hajlandó vagyok elengedni minden blokkot akadályt, mind az idők kezdetétől a végéig, amik akadályoznak abban, hogy könnyedén, örömtelien és szabadon magam legyek?
- És elengedem a félelmet a változástól, hogy rosszat döntök, és még attól is, hogy majd ha döntök, mit szólnak azok, akik elvárják tőlem hogy olyan legyek mint eddig?
- És még mi egyéb lehetséges? Mi kellene a változáshoz?
- Hajlandó vagyok a változásra? Milyen tér, űr, tudatosság és energia lehetek én, és a testem, hogy beengedjem a változásokat az életembe? És mindazt ami ezt akadályozza, hajlandó vagyok eltörölni mind az idők végezetéig? Pod, Poc.