Azt gondolnánk, hogy könnyű dolog megváltozni. Pedig ez egyáltalán nem így van. De miért?
Az első ok egészen egyszerű. Az agyunknak sok-sok pályája van, mely sok-sok cellát köt össze. Amikor a mindennapi dolgainkat végezzük, a pályákon mindenféle tevékenységek futnak. Eszedbe jut a "sétálás", és elmész a mindennapi útvonaladon sétálni. Amikor eszedbe jut az "ivás", megiszod a mindennapi italodat, amit megszoktál. Az agyad szó szerint be van hálózva előző cselekedeteid szálaival, és minden a már jól bevált dolgok megtételére késztet. Ezek az elektromos pályák ritkán változnak, kivéve, ha a pályát nem használják. Új vezetékek (útvonalak) - új viselkedésmódok, valamint más gondolatok ismételgetésével jönnek létre.
Hatásosabb az eredmény, ha szándékosan megyünk például minden nap más útvonalon sétálni, szándékosan kóstolunk meg minden nap valamilyen új ételt, szándékosan viselkedünk másképp, mint eddig, legalább pár héten keresztül.
Szokták mondani, hogy minden új szokás kialakulásához legalább 21 napra van szükség. Úgy tűnik elég öt nap egy új szokás kialakításához, melyet aztán naponta ismétlünk (va
Mindig a járt út igényli a legkevesebb ellenállást. Ezért reagál az agy annyira erős ellenállással minden a megszokottól eltérő kérésre és viselkedésre. Hatalmas kezdeti erőfeszítést igényel a változtatás, mert szó szerint új idegpályát kell bevésni az agyba. Ha egyszer már kialakult az új idegpálya, rendszeres használattal meg lehet erősíteni, és további használattal fenn lehet tartani.
Tudjuk egyáltalán mit akarunk?
A második ok amiért nehéz a változás (ne lepődj meg!): az emberek igazából nem tudják mit
akarnak, mit fognak érezni, ha megkapják amit akarnak, és önmagukat sem igazán ismerik. Mi köze van ennek a változáshoz?
Mindnyájunknak van egy tudatos és egy tudattalan elméje. A tudattalannal még hipnózisban sem lehet megbízható kétoldalú kommunikációt folytatni, a tudatossal azonban igen. Még érdekesebb, hogy a tudatos és a tudattalan elme lényegesen eltérő személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal és motiváltsággal rendelkeznek.
A tudattalan elme ezen kívül képes sztereotípiákban gondolkodni, első pillantásra kategorizálni az embereket, például az alapján, hogy hasonlítanak valakire a múltjukból, és ez alapján ugyanolyan személyiségjegyekkel felruházni őket. A tudattalan elme nem "gondolkodik" egyszerűen csak „cselekszik”. Megtapasztal egy helyzetet, amire valamilyen viselkedéssel válaszol. A tudatos elme képes számítgatni, kalkulálni, összehasonlítani, ellentétbe állítani, és mindenféle más, hatásos megismerő tevékenységet folytatni. A tudattalan elme, főleg stressz hatására, képes gyors döntéseket hozni (habár ritkán kell két lehetőség közül döntenie). Ezek többnyire jó döntések, főleg amikor valamilyen lényeges tapasztalásról van szó (ütközetben, balesetnél, harcban...). Mivel az agy kifejlesztette ezt a két egymástól lényegesen különböző elmét, fel kell ismernünk, hogy mindkettő saját viselkedésmintával rendelkezik, melyek gyakran ellentmondanak egymásnak.] A tudatos én szeretné pontosan végezni a dolgát, a tudatalatti szeretné jól érezni magát.
A belső konfliktus a legtöbb embernél teljesen természetes és normális.
Általában a tudatos szinten van valamilyen célunk, amit el szeretnénk érni (lefogyni, munkát változtatni, vállalkozást nyitni, személyiségünket fejleszteni). A tudatalatti elme viszont korán megtanulta, hogy minden ismeretlentől félni kell. Ez egyszerű túlélési mechanizmus nála. Mert a járt utat járatlanért nem biztonságos elcserélni. A tudatalatti én számára kockázatosnak tűnik kiszélesíteni a határait, ezért már a változás szó hallatára is rosszul van. Ez zsigeri érzés, és valószínűleg alaptalan, de az agy túlélő mechanizmusa ezt az információt küldi a testnek. Félelmet, aggodalmat, pánikot.
Hogy ismerheted meg ténylegesen magadat? Figyeld meg minden egyes helyzetre adott válaszreakcióidat, és megtudod ki vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése