A KÖRÜLMÉNYEK
amiket nincs
hatalmunkban megváltoztatni
"Mások viselkedését sem tudjuk megváltoztatni.
"Legerőteljesebb dolog az életünkben, ha el tudjuk fogadni a megváltoztathatatlan dolgokat, körülményeket."
"Ahogy a világról gondolkodunk, úgy keletkezik a saját valóságunk."
"Hagyjuk a körülményeket lenni."
"Az elme mindig bizonyítani akarja az igazát, még ha fájdalmat is okoz saját magának."
Tegyük fel az egyik kliensemnek az a problémája, hogy a
főnöke egy szörnyeteg. Arrogáns, mindent jobban tud, csak a hibákat látja,
ordítozik, nem hagyja érvényesülni, megalázza. Minden nap összeszorult gyomorral
megy munkába, mert nem tudja, a főnöke mibe fog éppen belekötni. Már ha
rágondol otthon, görcsbe rándul a gyomra. Szeretne megszabadulni onnan, és új
karriert kiépíteni magának, mert úgy érzi, itt csak a gyomorfekély vár rá.
Nagy hévvel ecseteli főnöke ördögi mivoltát. Alig jutok
szóhoz. Megkérdezem tőle:
- És hogy ha a főnököd egy szörnyeteg, az miért a Te bajod? mit okoz az neked?
Fel van háborodva, hogy nem hiszek neki. Ez nem csak
kitaláció, tényleg ilyen meg olyan. …
Én ne mondjam azt, hogy nem a főnöke miatt érzi magát ilyen szörnyen, és hogy nem a főnöke okozza az ő rossz hangulatait.
Én ne mondjam azt, hogy nem a főnöke miatt érzi magát ilyen szörnyen, és hogy nem a főnöke okozza az ő rossz hangulatait.
Pedig az, hogy a főnöke egy ilyen meg olyan szörnyeteg, az
tényleg csak egy szituáció, egy körülmény.
És mint körülmény, nem ez okozza a szenvedéseket, a gyomorgörcsöket, hanem a
körülményről alkotott gondolatai.
Megkérem, hogy emeljen ki egy esetet, ami ezt a
feltételezést alátámasztja.
Elmeséli, hogy tegnap például megkérte a főnöke, hogy
számoljon be, hol tart a feladata végzésében, és amikor elkezdett beszélni,
félbeszakította, hogy nem egy egész disszertációt kért, csak tényszerű adatot,
hogy hol tart. Mindenki előtt földig alázta ezzel a durva közbeszólásával.
Itt kezdődött a modellel való dolgozás:
Amikor a főnöke közbeszólt, hogy nem egy egész
disszertációra kíváncsi, hanem csak egy adatra.
Megkérdeztem, mit gondolt, amikor ez történt.
Hát mire gondolt volna, hogy a főnöke egy bunkó állat, aki lejáratta az összes kollégája előtt. Úgy
érezte, ez nyilvánvaló, mindenki ezt gondolta volna.
Pedig ez csak egy gondolat, és ez okozta a megalázottság
érzését az összes kolléga előtt.
Akár azt is gondolhatta volna, hogy a főnöke siet, és tényleg csak egy pontos adatra van szüksége,
amit gyorsan meg is tud neki adni. A többi mind a főnök sara, nem az övé. Ezzel
a gondolattal eredményesnek, pontosnak érezhette volna magát.
Ha megérted a különbséget gondolat és körülmény között,
bármely pillanatban megváltoztathatod az érzéseidet.
Persze mondhatjuk azt is, hogy a körülményeket mi vonzottuk
az életünkbe, mert dolgunk van velük, de most maradjunk annál a kiinduló
pontnál, hogy a körülményeinket nem mi befolyásoljuk. Amiért felelősek vagyunk:
azok a gondolataink a körülményeinkről. Körülménynek tekinthetők például: az
időjárás, a politikai helyzet, halál, háború, más emberek viselkedése,
véleménye rólunk, betegsége, a banki kamatok …
Tehát a körülmények a Valóságot jelentik, ami körbevesz minket. A
körülményekkel pedig nem lehet harcba szállni, lehetnek akármilyen szörnyűk,
érzelmi fájdalmat csakis a körülményekről alkotott gondolataink
okozhatnak.
Legerőteljesebb dolog az életünkben, ha el tudjuk fogadni a
megváltoztathatatlan dolgokat, körülményeket. Ez elég meredeken hangzik, olyan
beletörődősen. Azt gondolnánk, ha elfogadjuk, hogy a Valóság
megváltoztathatatlan, akkor elveszítjük minden hatásunkat fölötte. Pedig az
erőnk abban áll, ha elfogadjuk a jelen valóságát pont olyannak amilyen,
anélkül, hogy azonosulnánk vele. Anélkül, hogy harcolnánk vele. A Valósággal
szembeni harcban mindig vesztesek maradnánk. A Valóság csak Van. Mert ilyen.
„Vanja magát." A Napnak mindegy, hogy egy gyönyörű virágra süt, vagy egy ronda
hernyóra. A gyönyörűt és a rondát csak mi tesszük, gondoljuk hozzá.
Nagy különbség van a dolgokat elfogadni, vagy elnézni. Ha
elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen, még nem jelenti azt, hogy egyet is
értünk vele és elnézzük, hogy ilyen. Csak annyit jelent, hogy nem akarjuk
minden erőnkkel és minden negatív érzelmünkkel megváltoztatni, és harcolni
vele. Ha nem gyűlöljük, még nem jelenti azt, hogy nem akarjuk a változást a
világban. Csakhogy az elménkben teremtett szabadsággal tudunk szabadságot
teremteni a világban. Olyan nagy megkönnyebbülést jelent, ha elengedjük a
körülményeknek való ellenállást!
Például. Mikor gyerek voltál az anyukád sokszor elvert,
fizikailag bántalmazott. Lehet, hogy az egész személyiséged erre épült. De
most, 40 év múltán már nem bánt, nem üt meg, de benned mégis lehetnek olyan fájdalmas
gondolatok, hogy: „hogy tehetett ilyet",
„egész életemet elrontotta", „miatta nem lett belőlem semmi", „hogy gyűlölöm"… Ezek
a gondolatok szörnyű fájdalmat okoznak a jelenben. Most, amikor gondolod őket.
Már nem üt meg, hozzád sem ér, lehet, hogy már nem is él. De te folytatod a
fájdalom érzését az ilyen, és hasonló gondolatok újra és újra gondolásával.
Harcolsz a múlt körülményeivel, mindig újraélesztve a fájdalmat, amit okoztak.
Sajnálom, ha az anyukád bántott téged, mikor gyerek voltál,
de téged még jobban sajnállak, mert azóta egyfolytában bántod magad saját
gondolataiddal. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadom, hogy egy gyerek verése
megfelelő viselkedés, csak azt, hogy ez egy olyan körülmény, amit nem tudunk megváltoztatni. Amit meg tudunk
változtatni, az a gondolkodásod az esetről. Minden gondolatot át tudunk
alakítani egy olyanná, amely nem okoz fájdalmat. Így tulajdonképpen meg tudjuk
változtatni az érzéseidet a múlttal kapcsolatban. Fogadd el, hogy az anyukád
megvert. Fejezd be a lázadást ellene. Ez nem jelenti azt, hogy helyesled az
ilyenfajta viselkedést, csak azt, hogy el tudod fogadni és elengedni. Ezzel
megállítod a verést, mint olyant – a fejedben.
Mások viselkedését nem tudjuk
megváltoztatni. Pedig hogy szeretnénk megmondani, hogy a gyerekeink, a férjünk,
az anyósunk, a főnökünk, a barátaink … hogy viselkedjenek. De ők sajna soha nem
ezt követik. Amikor azt szeretnénk, hogy mások másképp viselkedjenek, mint
ahogy, rengeteg felesleges szenvedést okozunk magunknak. „Kedvesebbek is
lehetnének. Jobban odafigyelhetne rám. Nem kéne annyit innia. Meg kéne
csinálnia a házi feladatát. Nem kéne ilyen arrogánsan beszélnie velem. … és számtalan
dolog, amit másoknak KELLENE csinálniuk, vagy
NEM KELLENE. Opcionálisan kitölthető, kiegészíthető a lista.
És ezzel mennyi de mennyi fájdalmat okozunk magunknak, és
milyen lehetetlen és tehetetlen helyzetbe hozzuk magunkat! Mert a körülmények
megváltoztatására nincs hatalmunk.
A körülmények semlegesek. Vannak. 100 000 forint a
bankban csak 100 000 forint a bankban. Ha neked nincs, attól még az nem
fáj neki. Ő csak ül a bankban.
A mérlegek nem gonoszak, csak egy darab vasból vannak. A
rajtad lévő 20 kiló
felesleg csak van. Nem utál téged, csak semlegesen létezik.
És még mennyi minden van, létezik a világban, a
környezetedben, ami semleges, és csak arra vár, hogy az elméd ítéletet mondjon
róla. Ahogy a világról gondolkodunk, úgy keletkezik a saját valóságunk. Ha
ránézünk egy fára, és megcsodáljuk a szépségét, az egy gondolat. Ha ránézünk
ugyanarra a fára és azt gondoljuk, hogy milyen szörnyű, mert eltakarja a
kilátásunkat, az egy másik gondolat, ugyanarról a semleges dologról.
A nyerő lottó ötös szelvény csak egy darab papír. A mögötte
levő érzéseket, gondolatokat csak mi adjuk hozzá. „Gazdag vagyok!" „Soha nem
lesz többet anyagi problémám!" stb. A gondolatok annyi érzelmet hoznak létre!
Most mi lenne, ha azt mondanám, hogy csak vicceltem, nem is
ez a nyerő ötös lottó szelvény. Ettől kevésbé reálisak lesznek az előbb átélt örömöd?
Ami most esetleg megváltoztatja az érzésed, azok a gondolataid: „Tudtam, ez túl
szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen. No ez durva volt! Jaj de szerencsétlen
vagyok!" Ezek csak gondolatok, és még ha ténylegesen megnyerted volna a lottó
ötöst, akkor sem a lottószelvény papírja, de még csak nem is a bankban fekvő
sok-sok pénzdarabok miatt éreznéd magad a mennyországban, hanem a gondolataid
miatt.
Hagyjuk a körülményeket lenni. Az emberek teszik amit
tesznek, a múltunk az ami volt, a súlyunk annyi amennyit mutat a mérleg. Nem
elképzelhetetlen, hogy megváltozzanak, de vitatkozni velük kár, az csak
negatív, rossz gondolatokat kelt, amelyek nem szolgálnak mást, csak fájdalmat okoznak.
Sokan magyarázzák a körülményeket, és egyre újabb és újabb
részletekkel szolgálnak. Ezzel azonban nem tesznek mást, csak magyarázzák a
fájdalmat keltő gondolatot, ami csak az elme kifogása. Az elme mindig
bizonyítani akarja az igazát, még ha fájdalmat is okoz saját magának.
Ezt a fajta munkát önmagunkon akkor végezzük, ha
gondolataink valami fájdalmat okoznak.
Az alábbi kérdéseket tedd fel magadnak:
Mik a körülmények?______________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
Milyen gondolatot indítanak be ezek a körülmények?
____________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
Mit érzek, amikor ezt a gondolatot gondolom? _________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
Mit teszek, amikor ezt érzem? ______________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
Mi lesz az eredménye ennek a tettnek?________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
Hogyan támasztja alá az eredmény az eredeti
gondolatot?_________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
Milyen más gondolatot gondolhatnék ebben a helyzetben,
amitől
jobban érezném magam?
__________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________________
AKARATLAN GONDOLATMINTA:
Körülmények: _______________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Gondolat:___________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Érzés:______________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Tett: _______________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Eredmény: __________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
TUDATOS GONDOLATMINTA:
Körülmények: _______________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Új gondolat:_________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Érzés:______________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Tett:
_______________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Eredmény: __________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK:
Mindegyikben rengetek példával és gyakorlati útmutatóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése