Tudatos séta - Mindful walking

Imádok sétálni, és mostanában sok alkalmam nyílt rá. Rövid idő alatt kellett kielégítenem a mozgásigényemet és az abszolút kikapcsolódást, elmetisztítást, belső nyugalom megtalálását, ezért fejlesztettem ki ezt a fajta sétát. Mint kiderült, nem én találtam fel a spanyolviaszt, hanem nagy hagyománya van, de ez csak alátámasztja létjogosultságát.

Azt vettem észre, hogy amikor elmentem sétálni, mert el kellett mennem, hogy kikapcsolódjak, hogy mozogjak - szóval azt vettem észre, hogy a gondolataim, az elmém ugyanúgy pörgött a mindennapi gondokon, pedig hát pont ezektől akartam volna megszabadulni. 

A tudatos sétálás 

megadta a belső békét, 

benne lehettem a természetben, amit imádok,

meditatív állapotba kerülve megoldottam a napi meditációmat, 

légzésemre figyelme gyakorolhattam a pranayamát, 

nem kerül semmibe, nem kell semmilyen órára beiratkozni, eszközöket vásárolni, 

bárhol gyakorolható, persze jobb a természet, de egy park, az utca, akár a szobában járkálva is megteszi

Először is el kell vonni az elme figyelmét arról, amiről automatikusan, robotpilótaként gondolkodni akar. 

Itt és most vagyok

Tudatos állás

Ahhoz hogy megérkezzek a testembe, egy kicsit tudatosítanom kell, hogy ITT ÉS MOST VAGYOK. Nem a problémáimban, nem a múltban, nem a jövő kilátásainak tervezgetésében, hanem itt és most.

Ezt tudatosan tudatosítanom kell magamban úgy, hogy leállok, a figyelmemet a külvilágról befele fordítom, akár becsukom a szemem egy pillanatig, veszek három mély lélegzetet, és ahogy kifújom a levegőt, a talpamra figyelek, ahogy a földön állok, a talpamból mintha gyökereket eresztenék, földelem magam. 

Tudatos környezetfigyelés

1. Elme elterelés

Az elménk olyan "szervünk", amelyre rá vannak kapcsolódva az érzékszerveink, ezeken keresztül érzékeli, látja, hallja, szagolja a világot, és alkotja meg pillanatnyi vágyait. 

Ha tehát az érzékszerveimet a szolgálatomba állítom, megfelelően lekötöm, megadom neki a "táplálékot", akkor az elmémet is lefoglalom. 

Érzékszervek akcióba léptetése

Érzékelés

Amikor megérkeztem ide a testembe, elindulok. Először csak egy lépést teszek, nagyon lassan, figyelem a lábam, ahogy felemelem, leteszem, végiggurulok a talpamon, másik láb, felemelem, leteszem, érzem a talpam, figyelek a talpamra, csak a talpamat figyelem, az érzést, ami a talpam és a talaj között keletkezik. Lassan indulok, hogy belejöjjek a figyelembe. Aztán felveszem a normál, lassú, sétálós tempómat, és figyelek. 

Figyelem a testem ahogy sétál. Az izmaimat a lábamban. Minden kibillentséget, rezdülést, ahogy mozognak a tagjaim, a karjaim, az egyensúlyom, a kavicsok a talpam alatt, a göröngyök .... 

Teljes tudatosság. Testtudatosság. 

Ha elkalandozik a figyelmem, gyengéden visszaterelem. 

Légzés

Ha már egy ideje megyek mendegélek, a légzésem is beállt valamilyen ritmusra. Ha nagyon lassan lépdelek, egy lépés egy lélegzetvétel. Ha kicsit gyorsabban, inkább két lépés egy lélegzetvétel. Nem kell erőlködni, hogy pont kijöjjön a ritmus, csak szép finoman. 

Figyelmemet az orrom alatti részre irányítom, és érzékelem a levegő ki és beáramlását. 

Amikor beszívom a levegőt, érzem az orrlyukaimban a hűs légáramlatot. Amikor kifújom, a levegő langyos. Egy ideig csak a légzésemre figyelek. 

Hallás 

A tudatos állás után, tudatosítom magamban a környezetem, a körülöttem lévő teret. Kitágítom a figyelmemet. 

Először a hangokra figyelek. A madarak csicsergésére, az autók zúgására, a szél suhogására. Nem kell címkézni a hangokat, akár a járdát is bonthatják a közelemben, csak tudomásul veszem. 

Jó, ha közben csak résnyire van nyitva a szemem, hogy lássam hova lépek, de nem feltétlenül szükséges. 

Szaglás

Miután jól kifüleltem magam, figyelmemet, tudatosságomat a szagokra, illatokra fordítom. Nem kell erőlködni és mindenképpen érezni valamit, csak lazán, észrevenni, ami van. 

Látás

Ahogy sétálok, tudatomat kitágítom a körülöttem lévő világ apró tárgyaira irányítom. Észreveszem a lehullott levelet, a fűszálat, a kis fehér virágot a fűben, a kavicsokat ... Nem csak elrohanok eszetlenül minden mellett, úgy hogy észre sem veszem. Meg-megállok, nemcsak nézek, hanem látok is. Figyelek. 

Ha elkalandozott a figyelmem, gyengéden visszaterelem. Ide. Most. Most itt vagyok. Most nem ott vagyok benne a problémákba. Most nem érint meg semmi. Elengedem. 

Amikor a végéhez közeledik a tudatos séta, újra érzékelem a testem, a talpam az izmaim mozgását minden mozdulattal, és kitágítom a tudatom az egész térre, amiben mozog a testem
Megállok, becsukom a szemem és veszek három mély lélegzetet. Érzem hogy az energia beáramlik a fejem búbján keresztül és távozik a talpamon.