Hiánymotiváció - növekedés motiváció

Ha választani kell az út és a cél között, akkor a bölcs az utat választja.

Hiány vagy növekedésmotiváció (Maslow)

A legtöbb ember a hiányaiból indítja a  motivációit, ami gyerekkori hiányokból táplálkozik. Ezt megerősíti, ha a kis célokat is el tudja érni. "Hiányzik, teszek érte valamit egy két óráig" és elérem. Például „csokihiányom" van, elmegyek a boltba, és veszek csokit. 

De a nagy problémákat nem lehet megoldani így.
Aki hiánymotivációból él, annak mindig lesznek hiányai, egyrészt mert ha egyet betölt, azonnal lesz még egy, mivel a vágyak végtelenek.
Másrészt pedig azért, mert akkor az elméje eleve a hiányra van kiélezve, és azt veszi észre mindenben.
Ezzel szemben a növekedésmotiváció: Van ugyan hosszú távú célom, de nem az van a fókuszban, hanem a saját növekedésem, tapasztalásom, amit a jelenben megélhetek. Az a lényege, hogy itt és most jól érezzem magam a bőrömben, elégedett legyek, megéljem a teljességet. Ez bizonyos
értelemben vágymentes állapot, mert annak örülök, ami éppen van.
A hiánymotivációért a hibás elmeműködés felelős elsősorban.

Az életünket apró MOST-okban éljük. Hosszabb MOST nem lehetséges, a múltban vagy a jövőben élni illúzió, és csak a boldogságunkat romboljuk vele.
Ha apró, mikroidőkben jutunk boldogsághoz, úgy elnyújthatjuk a boldogságélményt, ha erre koncentrálunk.
Ha a hiányérzet, a nincs, a fájdalom, aggodalom helyett arra gondolunk, hogy az elkövetkezendő 5 percben mi lehet az, ami boldogsággal, örömmel, jó-érzéssel tölthet el, akkor arra fogunk figyelni, hogy milyen jó dolog érkezik az életünkbe. Eleve erre hegyezzük ki az elménket.
Nem fontos kitalálnunk, hogy minek kellene történnie az elkövetkező mikroidőben, mert akkor behatároljuk a lehetőségeinket. Végül is bármi lehetséges.
Legyünk éberek a történésekre, lássuk meg benne a jót, az örömet.
Tehát, tegyük fel magunknak a kérdést: „Mi az ami örömmel tölthet el? Mi lehet még ennél is jobb? És még mi lehetséges? Hogyan lehetne még jobban éreznem magam? Hogyan is lehetnék elégedett? Mi az ami most jó érzéssel töltene el?
Nem kell válaszolni.
Legyünk éberek minden lehetőségre.
Ha valamiért aggodalmaskodunk, félünk, elöntenek a rossz gondolatok, előérzetek, azonnal rántsuk ki magunkat ebből az állapotból a fentebbi kérdésekkel, határozzuk meg mit szeretnénk, és ha nem megy másként, hogy elfelejtsük a negatívat, kezdjünk el valami egész mást csinálni, ami örömmel tölt el.
A mikroidőben mikroboldogságok keresése nem jelenti azt, hogy nem kell jövőbeli céljainknak lenni. Tűzzünk ki célokat, határozzunk meg, legyen képünk róla, hogy hová szeretnénk eljutni.
De ne akarjuk mindenáron meghatározni az odafele vezető utat.
Ne azt nézzük, hogy más hová jutott el, ne hasonlítgassuk magunkat, ne kritizáljunk, se másokat, se magunkat. Ne ítélkezzünk. Ezek mind rombolják a kilátásainkat. Akkor mit csináljunk? Azt nézzük, hogy mi hová akarunk eljutni, és hogyan érezhetjük jól magunkat. Ezen nem azt értem, hogy csak az élvezeteket hajkurásszuk, és a szórakozást. A jól érzem magam, az én szótáramban inkább egy átfogóbb, jó-érzésű állapotot jelent, amibe belesüppedve, eltölt az elégedettség érzése, a teljesség, a „nem érdekel, hogy mást mit mond, és mit gondol" érzése, az alkotó kreativitás.
Miután meghatároztuk, képünk lett az elérni vágyott állapotról, engedjük el a megszerzéséhez való ragaszkodást.
Hagyjuk, hogy mindez be tudjon áramolni, hagyjunk utat és teret a megvalósulásnak, legyünk megengedőek, engedjünk el minden akadályt, falat.
Legyünk hálásak, lássuk meg a jót és a szépet minden apró dologban. Minden apró részletben. Fogadjuk el embertársainkat, mindenki ott tart, ahol tart. A maga egyéni útján. Ne akarjunk mindig mindent kontrollálni, irányítani, megváltoztatni. Ne higgyük, hogy mienk az egyetlen üdvözítő út.

Tehát még egyszer, vázlatszerűen, mi a feladatunk, mire figyeljünk:
– Cél és vágyott állapot meghatározása
– Elengedése
– Mikroidőben jól érezzük magunkat a jelentben. Itt és most mi tölt el örömmel – kérdésekkel, mi az ami az elkövetkezendő 5-10 percben örömmel tölt el?
– Befogadóvá, megengedővé válás. Megengedem, hogy megtörténjen velem a jó. Nem akarom kitalálni, meghatározni, irányítani. Csak megengedem.