A párkapcsolat nem csatamező

A legendás házasságterapeuta Dr. John Gottman újdonsült házaspárokat vizsgált hat éven keresztül.

Mind a saját házukban, mind a laboratóriumában elvégezte megfigyeléseit, melyek során megkérte őket, hogy beszéljenek a konfliktusaikról és a pozitív emlékeikről. Amíg ezt tette, elektródákat használt, hogy vizsgálja a véráramlatot, a szívritmusukat és még az izzadtság mennyiséget is. 94%-os pontossággal meg tudta jósolni, hogy a pár együtt marad, vagy elválik.

Az összegyűjtött adatmennyiséggel Dr. Gottman két csoportra osztotta a házaspárokat: Mesterekre és Vesztesekre. A Mesterek boldog házasságban élnek, a Vesztesek általában elválnak, és szörnyű a kapcsolatuk.

Tehát mi volt a különbség a Mesterek és a Vesztesek között?
Dr. Gottman mind az irodájában, mind az otthoni környezetben megfigyelte a párokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a Vesztesek nyugodtak és kedvesek maradtak a felszínen a vitáik során, de mélyen a vérnyomásuk és a szívdobogásuk egészen mást mutatott. A pulzusuk felugrott, izzadtak, és a testük még egy látszólag könnyed beszélgetés során is úgy reagált, mintha legalábbis egy kardfogú tigrissel állnának szemben.

Miért történt ez? A viták, különösen a hevesek, stressz reakciót váltanak ki a testedből, és „üss vagy fuss" egos üzemmódba helyezik. Az elméd gyakran még súlyosbítja a helyzetet, mert mindenféle negatív hitrendszert és agyonrágott érzelmi mintát hoz felszínre, így még rosszabb fizikai állapotba kerülsz. Még jobban bonyolítja a dolgot, hogy a testednek csak egyetlen stressz reakció központja van, tehát akár a társaddal állsz egy konfliktus kellős közepén, akár egy éhes tigrissel nézel szembe, a tested ugyanolyan módon fog reagálni.

Ez a stresszes, alacsony frekvenciájú állapot letérít a produktív kommunikáció ösvényéről egy inkább görcsös, készenléti, negatív értelmezés felé. Nem kell kapcsolatterapeutának lenned hogy tudd, hogy ha falakat építesz magad köré, és a gúnyos megjegyzéseket teszel, hogy megvédd magad a saját érzéseidtől, nem tesz jót sem a kapcsolatodnak, sem az energiaállapotodnak.

Tehát a Vesztesek egyszerűen azért voltak balsorsra ítélve, mert érzékenyebb volt az „üss vagy fuss" reakciójuk? Miért van az, hogy amikor egyes emberek vitáznak, utána legyőzöttnek és felbőszültnek érzik magukat? Úgy hiszem, a Vesztesek tulajdonképpen „megtanították" az elméjüket és a testüket, hogy így válaszoljanak a konfliktusokra. Nem tudják visszacsinálni ezt a szokásukat, de lehet, hogy nem is tudnak a létezéséről. Lehet, hogy kisgyerekként tanulták ezt a viselkedésmintát, amikor a szüleik veszekedését hallgatták. Az is lehet, hogy mint megküzdési stratégiát fejlesztették ki magukban, hogy megmeneküljenek a félelmetes és veszélyes otthoni helyzetektől. Lehet, hogy a szívük örökre összetört, és ilyen félelemben és reakcióállapotban töltötték egész életüket.

Ez az, amiért a Vesztes párok azonnal ebbe az „üss vagy fuss" állapotra kapcsolnak, és nem képesek kijönni az ego frekvenciából, és még akkor is ebben az „üss vagy fuss" zónában maradnak, amikor teljesen semleges kellemes eseményekről társalognak. Mintha az elméjük ragaszkodna ahhoz az érzéshez, hogy fenyegetettségben legyenek, mert akkor tudattalanul azt gondolják „még szükségem lehet egy kis adrenalinra", „még lehet, hogy megtámadnak", „még bárhonnan jöhet támadás, ezért őrködnöm kell". Ami lényegileg megkülönböztette a Mestereket a Vesztesektől, hogy az utóbbiak soha nem érezték magukat biztonságban.

Lehetetlenség megnyitni a szíved ha állandóan ilyen magas feszültségű készenléti állapotban vagy, és soha nem érzel biztonságot sem fizikailag, sem érzelmileg. Ebben az állapotban nem vagy képes megérezni a társad szeretetét vagy bocsánatát, sem szeretetet adni, vagy megbocsájtást sugározni válaszképpen. A Vesztes párok soha nem hajlandóak letenni a fegyvereiket, és így soha nem képesek kialakítani a biztonság, a bizalom, az elengedés és odaadás feltételnélküli szeretet állapotát.