Általában a vallásos, spirituális tanokon nevelkedett emberek az igazi mély belső meditáció, belső út helyett, egy sor hittételt és szabályt kapnak a lelki valóságról. Megmondják nekik, mi az igazság, ahelyett, hogy rávezetnék őket a magunkban rejlő mélyebb igazság felfedezésére.
A mély belső átalakulást elősegítő technika egy olyan eszköz, meditáció, olyan állapotba képes elkísérni, amely belső lényünk tapasztalását teszi lehetővé.
Nincs szükségünk erősen vallott meggyőzésesekre és szabályokra. Ha a valódi mély belső átalakulás állapotából éljük életünket, sok merev hitrendszerünk elveszti jelentőségét, mert természetesen jönnek a dolgok, belülről.
A vallásos és spirituális mesterek melletti élet gyakran elszakít a valóságtól, a gyakorlati élettől, és egy olyan rózsaszín ködben úszó repkedéshez hasonlatos, amiből - mivel nincs alapja - előbb utóbb lepottyanunk a való világba.
Az Istent vagy Mindenséget kívül keressük, ahelyett hogy befele indulnánk.
Az egész "álspiri" lét valamilyen kenetteljes, jóságos, fényes, tökéletes mázzal vonódik be -, szétválasztva attól ami nem szeretetteljes, harcos, dühös, kiabálós, "gonosz", negatív, rossz. Ezáltal kizárjuk magunkból ezeket a részeinket, elnyomjuk őket, letagadjuk, gonosznak nevezzük magunkban, és igyekszünk megszabadulni tőlük. Ez viszont KÉTséget, kettősséget teremt bennünk, nem vagyunk EGÉSZek. És ha nem vagyunk egész, akkor a FÉLelem uralkodik el rajtunk, nehogy kiderüljön, hogy nem vagyunk olyan jók és tökéletesek, mint amilyennek mutatjuk magunkat. Ha elkülönülünk önmagunk részeitől, akkor feltételezzük, hogy én és az a részem nem vagyunk egyek.
