A drámaháromszög

A drámaháromszög  Dr. Steven Karpman Drámaháromszög elméletéből származik, melyet 1968-ban fejlesztett ki. Ez egy szociális és pszichológiai modell, mely segít megérteni, hogyan ragadunk bele a kapcsolatainkba. 

Lényegében, amikor benne vagy a háromszögben, az egod működik. A probléma, hogy legtöbbünk az életünk felét ebben a háromszögben tölti, és még csak nem is veszi észre. Ez úgy működik, hogy van a háromszögnek három sarka: az egyik az „áldozat”, a másik a „üldöző”, és a harmadik a „megmentő”. Életünk során egyik szerepből a másikba kerülünk, vagy egyszerre többen is részt veszünk (áldozat és üldöző ugyanabban az időben), de amikor valamelyik tüskénket megérintették, igyekszünk a kedvenc szerepünket játszani. Általában ez veszekedések során jön elő, de bármikor máskor is megeshet.

Az áldozat

Az áldozat valakinek, valaminek, vagy valamilyen helyzetnek az „eredményeként” látja magát, és ebbe az Önző Én állapotba ragad bele. Sok „bár csak” mondat szerepel a kommunikációjában. Az áldozat fajtái:

Passzív–agresszív: Nehezen fejezi ki nyíltan a haragját. Például, amikor megkérdezik tőle, hol szeretne ebédelni,az áldozat mindig azt mondja, hogy neki mindegy. De aztán mérges lesz és rosszul
esik neki, hogyha a párja nem a kedvenc éttermét választja, végigduzzogja a vacsorát, és rosszindulatú megjegyzéseket tesz az ételre vagy a felszolgálásra.

Könnyen sértődő: Ez az áldozat titokban állandóan megsértődik, állandóan vigasztalni kell, és sokszor bocsánatot kérni tőle. Például, ha a társa megkérdezi tőle, hogy szeretne-e futni, akkor ezt úgy fordítja le magának, hogy bizonyára kövérnek tartják.

A gyámoltalan: Ez az áldozat sokszor mond ilyen kijelentéseket, hogy „nem tudom”, vagy „kellene”. Persze nincs abban semmi rossz, ha valaki segítséget kér, ha szüksége van rá, de ez az áldozat azért kér segítséget, mert egyáltalán nem vállalja a felelősséget az életéért.

Az üldöző

Az üldöző általában kritikus, szarkasztikus és vádló. Általában azért veszi fel ezt a szerepet, mert el akarja rejteni bizonytalanságát. Ahelyett, hogy kimutatná sebezhetőségét, fájdalmát vagy félelmét, az üldöző inkább a társára támad, sokszor kiabálással. 

Az üldöző fajtái:

Lényegtelen dolgok miatt támadó: például, ha egy vacsorára igyekezve, egy baleset miatt beragadnak a dugóba, akkor elkezd kiabálni a társával, hogy az miért nem indult el korábban.

Kritizálja a másik jellemét: ha a párja valami számára nem tetsző dolgot tesz, mérges és ideges lesz, általánosítja a cselekedetet és a társa jellemét kezdi el kritizálni. Például ha a társa nem a megfelelő sajtot vásárolja a számára, akkor felelőtlennek és megbízhatatlannak bélyegzi, ahelyett, hogy a félreértést tisztázná vele.

Alacsonyabb rendűség érzését kelti a másikban: ahelyett, hogy vállalná a felelősséget azért, amit a társával tett, az üldöző inkább mindent kiforgat. Ha nem érti, miért szomorú a másik, mérgesen széttárja a karját, mondván, „soha nem lehet tudni, mi a baja”.

Soha nem képes bevallani a hibáit és befejezni egy vitát: az üldözőnek nehezére esik elengedni a dolgokat. Egy vita már rég véget ért, de ő még azt mondja: „Remélem megértettél”. „Igazán elkeserítesz, és még mindig nem tudok napirendre térni ez fölött.”

A megmentő

A megmentő felelősnek érzi magát mások boldogságáért, és mindent elkövet, hogy másoknak jó legyen. Bármi áron. El tudod képzelni, hogy ez a szerep mennyire megfelel olyan nők számára, akik mindenki igényét ki akarják elégíteni a családban, mindenki igényét a saját szükségleteik elé helyezve? De a férfiak is sokszor játsszák ezt a szerepet.

A megmentő típus fajtái:

Többet vállal, mint amit elbír: annak érdekében, hogy mindenki boldog és elégedett legyen körülötte, a megmentő mindenre igent mond, és semmilyen helyzetben nem kér segítséget. Például, egy hosszú munka után hazaérve, kitisztítja a konyhát, megfőzi a vacsorát, de ha a társa megkérdezi, segíthet-e, ezt visszautasítja.

Megengedi a másiknak, hogy lemondjon a felelősségvállalásról: ez a megmentő típus minden hibáért minden felelősséget magára vállal a kapcsolatban. Ha a párja mérgesen kitör egy vitában, azt mondja: „Nem kellett volna erőszakoskodnom vele, inkább hagyni kellett volna a dolgokat történni a maguk útján”.

Csak ő ért mindenhez: a megmentő úgy gondolja, hogy egyedül ő a felelős mindenért, és csak ő tudja jól megcsinálni a dolgokat. Amikor nincs otthon, ahelyett, hogy a társára bízná a dolgok intézését, végtelen listákkal tapétázza ki a lakást, minden órában hazatelefonál, és távolról ellenőrzi és kontrollálja a család tevékenységét.

Látható, hogy többségünk egyszerre több szerepet is játszik. A megmentő anya újra pakolja a mosogatógépet a férje után, miközben az egyik gyerek házi feladatában segít, a másikat fürdeti, és közben az orra alatt ezt dünnyögi: „Mindent nekem kell csinálnom, ha azt akarom, hogy normálisan menjenek a dolgok”. Az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseivel üldözőként viselkedik a társával, annak hozzá nem értését hangsúlyozva.

Dr. Hawkins Tudattérképén a félelem és a harag 200-as kalibrálású szintje alatt vagyunk. Az egyetlen út, hogy tudatosítjuk, amikor a drámaháromszögben vagyunk, és azonnal kiugrunk a szerepből.

Először is honnan tudod, hogy a drámaháromszögben vagy? Öt szóban össze tudom foglalni: Azt hiszed, mindig igazad van. Igen, jól olvastad. Bármikor, amikor meg vagy győződve az igazadról, és hogy az álláspontod teljesen jogos, és hogy a társad egyedül hibás mindenért, és hogy te vagy az egyetlen, aki normális, akkor benne vagy a háromszögben.

Hogyan kerülhetünk ki a drámaháromszögből?

• Ha már felismerted, hogy benne vagy, tudatosítanod kell. 
• Ha tudatosítottad, lépj hátrébb néhány lépést, és tekints kívülről, felülről a helyzetre. 
• Tudatosítsd, hogy minden csak egy érdekes nézőpont. Nincs abszolút igazság, mindenkinek a saját igazsága van, a saját világából nézve. 
• Kérdezd meg, hogy mit kell tanulnod ebből a helyzetből. 
• Figyeld meg, te miért vagy benne, hol érint téged. Bárhol, ahol érintettnek érzed magad, amin felhúzod magad - az rólad szól, nem a másikról. Kezdj el dolgozni ezen a területen. Vállald fel érte 100%-ban a felelősséget. Ismerd el, hogy bár valaha valamikor elkövetted  ezt a ....itt mondd ki, hogy mit.... most teljes mértékben vállalom érte a felelősséget. Bocsáss meg, szeretlek. 
• Engedd meg magadnak, hogy olyan legyél, amilyen. Akár dühös, mérges, engedd ki az érzelmeid. Ne másoknak akarj megfelelni, ahogy gondolod, hogy mások elvárják tőled. Engedd meg magadnak néha a "rosszalkodást". Mindenkiben van jó is rossz is. Olyan nincs, hogy valaki csak jó. Minél nagyobb a dicsfény, annál nagyobb az árnyék is, csak lehet, hogy el van nyomva. 
• Adj teret másoknak. Ismert el, hogy más is el tudja végeni azokat a feladatokat, amiket te. A maga módján, de ezzel nincs semmi probléma. 
• Tudom ajánlani Byron Katie Négy kérdés gyakorlatát, amely segít szembesülni a magad  elől eltitkolt részeiddel. 
• Gyere el kineziológia oldásra.