Határhúzás

Szerethetjük az embereket, és bízhatunk bennük, mégsem kell hagynunk, hogy bántsanak vagy kihasználjanak. Nem kell megengednünk másoknak, hogy azt tegyenek velünk, amit akarnak. Nem minden követelésük jogos! Nem kell mindegyikre igent mondani!

Az élet vizsgáztathat. Az emberek kikutatják a gyenge pontjainkat. Természetesen mi magunk is megtehetjük ezt. S ha bizonyos területen gyenge pontra bukkanunk, észre fogjuk venni, hogy családunk tagjai, barátaink, munkatársaink, szomszédaink, ismételten éppen ott tesznek próbára. Az élet, felebarátaink, Felsőbb Énünk talán így próbál belénk verni valamit.

Ha megtanuljuk ezt a leckét, egyre kevesebb ilyen problémát észlelünk. Éltünk erőnkkel, meghúztuk a határt. Mostanra megtanultuk a leckét. Esetleg egy ideig haragudnunk kell bizonyos emberekre – azokra, akik túlfeszítették a húrt. Ez rendjén való. Hamarosan elengedhetjük a haragot, és hálával helyettesíthetjük. Hiszen ezek az emberek segítették elő, hogy megtudjuk, mi az, amit nem akarunk, amit nem fogunk tolerálni.

Mondjunk köszönetet azért, amit tanultunk.

Mennyit vagyunk hajlandóak eltűrni? Mit engedhetünk meg másoknak? Mennyire engedhetjük szabadjára indulatainkat? Hol húztuk meg a határt? Meghúztuk egyáltalán? Ha nem, baj van.

Előfordul, hogy nem szabad megbíznunk másokban, csak magunkban, és meg kell húznunk a határt környezetünk irányába.

Megerősítés:

Ma tudatosabban érzékelem azokat a területeket, ahol egészségesebb határokra van szükségem. Magam mögött hagyom azt a naiv feltételezést, hogy a másiknak mindig igaza van. Azt a nézetet teszem a helyére, hogy magamban bízom, magamra hallgatok, egészséges határokat jelölök ki, és meg is tartom ezeket.

Határhúzás NEM-et mondással

Szavainkkal biztonságos kerítéseket építhetünk ki. A legalapvetőbb határjelölő szó a nem. Ez a szó tudomására hozza másoknak, hogy tőlük különállóként létezünk és saját irányításunk alatt állunk. Határt szab a bántalmazó magatartásnak, a helytelen bánásmódnak, tudomására hozza a másik embernek, hogy meddig jöhet, és hogy mi meddig vagyunk hajlandók felé menni.

Alapjában véve két dolgot kell megtanulnunk: igent és nemet mondani. Ez ránézésre könnyűnek tűnhet, de tapasztalatom szerint az egyik legnehezebb feladat sokunk számára. Az esetek nagy többségében sajnos a legtöbb ember arra mond igent, amire nem kéne és arra nemet, amire meg igent kéne.

A nem szó kimondása konfrontációval jár, emiatt is okoz akkora nehézséget a megtanulása és rendszeres használata. A gyenge határokkal rendelkező emberek szinte képtelenek nemet mondani a mások felől érkező irányításnak, nyomásnak, követelésnek vagy kérésnek. Úgy érzik, ha valakinek nemet mondanak, azzal veszélyeztetik a kapcsolatukat, ezért passzívan alkalmazkodnak, belülről azonban neheztelnek.

Szavainkkal közöljük érzéseinket, szándékainkat, szükségleteinket, vágyainkat, vagy azt, hogy mit nem szeretünk – így jelöljük ki saját birtokunk határait. Ha mindezeket nem tesszük egyértelművé, nem várhatjuk másoktól, hogy tiszteletben tartsák azokat. Szavaink mások tudomására hozzák, hogy kik vagyunk, hol állunk, milyen szabályok működnek a saját területünkön belül, mit nem tartunk elfogadhatónak egy kapcsolatban.

Személyiségünk belső egysége, azaz integritása az önmagunkkal szembeni őszinteségen alapul. Sokan még a saját belső igazságunkkal sem vagyunk tisztában, a másokkal való őszinteség pedig ebből tud csak fakadni.

Vetés és aratás, vagy a karma törvénye Tetteink (beleértve szavainkat és gondolkodásunk, érzésvilágunk kisugárzását is) következményekkel járnak magunkra és másokra nézve.

Ezekért magunknak kell felelősséget vállalnunk. Nem teszünk jót se magunkkal, se másokkal, ha magunkra vállaljuk mások felelősségét, csak azért mert nem merjük kimondani érzéseinket.
 Felelősségvállalás: Felelősséggel tartozunk egymásnak, magunknak, tetteinkért, határainkért.
A természetes következményeket annak kell elszenvednie, aki felelős érte.
Akik képesek korlátokat állítani, azok önuralmat tanúsítanak, és jelzik, hogy felelősséget vállalnak önmagukért.
Hatalom: Bizonyos dolgok (mindenekelőtt a saját viselkedésünk) fölött van hatalmunk, de embertársaink fölött nincs - nem változtathatjuk meg, nem uralhatjuk vagy manipulálhatjuk őket. Valójában a világon egyetlen ember fölött van igazi, "teljes" hatalmunk, és ez az ember mi magunk vagyunk.
Tisztelet: Ha szeretnénk, hogy mások tiszteljék határainkat, mi is tiszteljük mások határait.
Motiváció/szabadság/szeretet: csak akkor mondhatunk szívből igent valamire, ha nemet is mondhatunk rá. A szeretet alapja az önkéntes, szabad döntés.
Ha azért teszek meg valamit másnak, mert nem merek nemet mondani, vagy mert viszonzást remélek, de ezt nem is közlöm, akkor nem szeretetből teszem.
Mérlegelés: Mérlegeljük, hogy az általunk szabott határok hogyan hatnak másokra - ne a büntetés, megtorlás vagy uralkodás, manipuláció legyen a céljuk, hanem a magunk és mások fontos értékeinek megvédése (akár a fegyelmezést is beleértve).
Irigység: Ne a határainkon kívülre koncentráljunk, másoktól irigyelve azt, amire vágyunk, hanem tegyünk azért, hogy betöltsük szükségleteinket.
Nyíltság: Világosan közöljük másokkal határainkat és szükség esetén a megszegésük következményeit. Fejezzük ki minél őszintébben az érzéseinket is (a megfelelő korlátok között) - különösen szorosabb kapcsolatainkban, melyek gyakran a hatékony kommunikáción állnak vagy buknak. Mindez feltételezi, hogy egyetlen kapcsolatunk sem a bálványunk, melytől a boldogságunkat várjuk: készek vagyunk akár lemondani is a kapcsolatról annak érdekében, hogy szabadon követhessük saját választásunkat, belső elhivatottságunkat.